“Szegény csapatot még az újszászi pálya is sújtja!” Újszász – Kisújszállás 2-1 (1-0)

Nem sikerült a pontszerzés a kiesés ellen vívott harcban, de ez nem csak rajtunk múlott. Meglepetésre az egyébként szépen felújított, öntözhető játéktér betonkemény, rendkívül göcsörtös állapotban várt a csapatokra. Bizonyára nem ebben bíztak a hazaiak, de a 9. percében egy felívelt labda olyan mértékben pattant föl az egyenetlen talajon, hogy az védhetetlenül szállt át kilépő Láng Sándor fölött és kötött ki a kapuban. 1-0.

A sokkoló gól után lassan magunkra találtunk, de a hazaiak attól sem riadtak vissza, ha alattomos utánrúgással kell megállítaniuik támadóinkat. Tehették, hiszen mindezt egyetlen sárgával csupán, de megúszták.

A második félidő is kemény küzdelmet hozott. Felváltva forogtak veszélyben a kapuk, de a mindkét oldalon parádés teljesítményt nyújtó kapusok eszén nem sikerült túljárni, egészen a 68. percig. Ekkor Kelemen Lajos megelőzve a kilépő Kovács Györgyöt a kapuba csúsztatott. 1-1.

Nem akartunk megelégedni a döntetlennel, lendületbe kerültünk. Több alkalommal is emberfórban vezettük a labdát az utolsó védőre, de támadóink minden esetben rossz döntést hoztak. Passz helyett csel, lövés helyett passz és fordítva, kapusba lőtt ziccer, lesre futás. Igen bosszantó hibák voltak, hiszen ekkor több gólszerzési lehetőséget is kihagytunk. E mellett a hazai kontrák is veszélyesek voltak, de Láng Sándor kétszer is bravúrral védett, majd egy lövésnél a kapufa is “velünk volt”.

Már a hosszabbításban jártunk, mikor a csapatunk másik, kimagasló teljesítményét nyújtó Kelemen Lajos ellen ellen szabadrúgást ítéltek a félpályánál, aminek faulthoz köze sem volt. A helyére rögtön felívelt labdát nagy kavarodás végén Paplanos Ádám Balász a kapuba lőtte. 2-1.

Nem érdemeltünk vereséget, de be kell látni, ilyen pocsék helyzetkihasználással nem lehet meccset nyerni, sőt a végén még a “sajtot is kiéneklik a szánkból!”