Újabb eltékozolt pontok, de végre egy igazi csapat voltunk! Jászfényszaru – Kisújszállás 1-1 (0-1)

Igen rossz előjelekkel utaztunk a jászságba, hiszen sérülés, eltiltás, betegség, elfoglaltság miatt csupán 13 játékos volt a keret tagja. A házigazdákról viszont számunkra elég “rémisztő” híreket kaptunk a magasabb osztályt is megjárt csapatnyi játékos érkezéséről. Aztán hamar kiderült, nem is olyan “harapós az az oroszlán”, a védelmük meg gyorsnak igazán nem mondható.

Először Martus Norbert robogott végig rajtuk, csak hosszan szöktette magát, így a labda a kapus kezében kötött ki. Majd Pesti Zoltán futott le mindenkit és laposan elgurította a labdát a kifutó Juhász Tibor mellett. 0-1.

Az követő 30 percben jobbára mezőnyjáték folyt, néhány erőtlen hazai szabadrúgással tarkítva.

A második félidőben próbáltak ritmust váltani a hazaiak, de jobbára felívelés lett a dologból. Ekkor el is dönthettük volna meccset, hiszen kétszer is 3 az 1-re vihettük a labdát az utolsó védőre. Először lesre futottunk, másodszor elakadt a labda Majzik Bertalanban. Az 50. percben sajnálatos sérülés történt. A középpályán addig remekül játszó Németh Eriket csúnyán letalpalta Szakali Márk. Játékosunkat ölben kellett lehozni a pályáról. Egyelőre bízunk benne nem maradandó a sérülése. Kiválásával meg is zavarodtunk és fölénybe került a hazai csapat.

Támadásaiknak a 64. percben meg is lett az eredménye, Rubint Ádám lépett ki egy indítással és higgadtan a hosszú sarokba helyezett. 1-1.

Ezt követően egy felső kapufás távoli lövéssel el is fogyott az erő a hazaiak támadásaiból és a mi ziccereink következtek. Pádár Nándor közeli lövését óriási bravúrral tenyerelte ki a hazai “portás”, majd játékos edzőnk szavait ismételve Pesti Zoltán “kihagyta a kihagyhatatlant”. Újra faképnél hagyva mindenkit már a kapuson is túljutott, kissé kisodródva ahelyett, hogy a hálóba gurított volna, bepasszolni akart, de mivel senki nem számított rá, keresztben, akadálytalanul gurult el a labda. Majd újabb közeli lövésünket védte Juhász Tibor, sőt a kipattanót is, mikor Kovács Máté emelését félig fekve ütötte ki. A végén még nálunk is okozott egy kis riadalmat egy lecsorgó beívelés, de az eredmény már nem változott.

Kissé csalódottan indultunk haza, mert ilyen teljesítménnyel győzelmet érdemeltünk volna. Nem is értjük a fényszarui cikkíró milyen meccset nézett, mikor több hazai helyzet miatt igazságosnak titulálta a döntetlent. Viszont nagy dicséretet érdemel a sokak álltál leírt csapat! A tizenéveseink végre “meghaltak” a pályán, az éveket kihagyó Erneszt Tiboron meg sem látszott a kihagyás, hasonlóan a végigrobotoló Borsi Gergőén. Kovács Máté is sérülése óta szinte először húzott focicsukát, aztán majdnem eldöntötte a meccset. De a veterán Farkas Zoltánról is példát vehetnének egyesek a városban, hiszen addig ment, míg egy fejberúgást követően össze nem esett és helyette fia nem lépett a pályára! Jó volt látni az egymásért küzdő játékosokat, gratulálunk az egész csapatnak!